Önéletrajzi blog a vállalkozó NŐ-vé válás útjáról őszintén, kendőzetlenül

Egy mátraaljai kis községben nőttem fel szorgos-dolgos szülők második gyermekeként. Az általános- és középiskola befejezését követően kiröpültem a családi fészekből, és saját lábamon állva, szüleimtől távol folytattam főiskolai, majd egyetemi tanulmányaimat. Már akkoriban is mérhetetlen maximalizmus és állandó bizonyítási vágy jellemzett, így sorra gyűjtöttem be a vörös diplomákat, nyelvvizsgákat, köztársasági ösztöndíjakat, országos versenyek dobogós helyezéseit.

Az iskolapadból kikerülve pénzügyi-számviteli vonalon indultam el a nagybetűs Életbe, és 12 év folyamatos tanulás, szorgos munka után eljutottam a szakmai ranglétra legmagasabb fokára. Az utolsó négy évben azonban már éreztem, hogy a munkám nem az én utam. Noha anyagi biztonság, megbecsülés, elismerés, munkakörülmények tekintetében kifogástalan volt, lelkem mélyén azt éreztem, hogy ez „csak” egy munka, NEM a HÍVATÁS-om, amit akkor is csinálnék, ha nem kapnék érte pénzt.

Ezzel a felismeréssel feladtam magamnak a leckét, mert fogalmam sem volt mi az én utam! Elővettem hát egy üres A4-es papírlapot, felírtam rá azon kulcsszavakat, melyek mentén el tudtam indulni, így szépen lassan kirajzolódott előttem a kép, merre tovább. Nem véletlen, hogy érdeklődési köröm már évekkel korábban az emberi test komplex működésére; az egyéni, genetikai adottságok feltérképezésére; az életmódot, életvitelt támogató & akadályozó hatásokra; a testi tünetekre, betegségekre, lelki tényezőkre irányult, így sorra végeztem el témába vágó tanfolyamokat, kurzusokat, hallgattam meg előadásokat számomra hiteles személyek előadásában.

Erőlködés és stresszelés helyett csak hagytam, hogy minden menjen a saját kerékvágásában, aminek köszönhetően akadálytalanul, könnyedén nyíltak előttem a képzeletbeli kapuk! Ahogy kikristályosodott előttem az út, segítők-támogatók sora bukkant fel életemben, és egy hónap leforgása alatt azon kaptam magam, hogy saját vállalkozásom kapui tárva-nyitva álltak előttem. Természetesen ekkor már meg volt a hozzá szükséges végzettségem, és az egyéni vállalkozói bejelentkezésem, azonban ekkor még főállásban könyvelőként dolgoztam, így csak másodállásban folytattam. A vállalkozói életnek ekkor még csak a pozitív oldalát tapasztaltam meg, hiszen biztos fix havi munkabér mellett mindössze szabadidőmben foglalkoztam a tanácsadásokkal, szóval a megélhetés biztossága nem volt kérdés. Figyelmem tehát egy dologra összpontosult: a saját értékrendemmel, mentalitásommal, egyéniségemmel összhangban lévő, az embert komplex egészként szemlélő szolgáltatáscsomag összeállítására, ami a következőképpen állt össze bennem: az ügyfél által ismert,

• laborvizsgálatokkal diagnosztizált betegség(ek) és tünet(ek),
• a születéskori genetikai adottságok,
• az egyéni érzékenységek alapján összeállított
• komplex táplálkozási – és életmódbeli ajánlás, kiegészítve
• betegségspecifikus, személyre szabott étrendkiegészítő-vitamin-ásványi anyag és egyéb alternatív terápiás javaslatokkal,
• sport ajánlással, valamint
• azon konkrét életesemény(ek) feltárásával, és az általa elszenvedett lelki megrázkódtatás(ok) letranszformálásával, melyek az ügyfél fennálló betegségeinek, tüneteinek kialakulásához hozzájárultak (vagyis előidézték azt)

A teljes, végérvényes gyógyulás érdekében az esetek nagy százalékában egy teljesen más életforma, életmód kialakítása válik szükségessé, azonban a kezdeti kétségbeesés és pánik leküzdésére kialakítottam egy jól bevált módszert, amit talán ahhoz tudnék hasonlítani, mint egy 0-24 órás online ügyfélszolgálat, ami tapasztalataim alapján igen nagy hozzáadott értéket képvisel! Gondoljatok csak bele, milyen érzés lehet egy, az addig x éven keresztül folytatott, ezáltal megszokott táplálkozási- és életmódbeli szokásoktól – az esetek többségében – merőben más szokásokat felvenni és mindennapokban alkalmazni? Nyilván minden kezdet nehéz, mert a szokásaink rabjai vagyunk, és ha valamiről egyértelműen kiderül, hogy nem működik, akkor is ugyanúgy csináljuk tovább, mert annak legalább ismerjük a kimenetelét. Nade akkor mi változna, ha mindent ugyanúgy csinálunk tovább?

Nos, ezért vagyok én ott a háttérben az első perctől, jelképes értelemben fogom az ügyfél kezét, vezetem az úton, hogy érezze: soha nincs egyedül! Bármilyen kérdés, kétely esetén van kihez fordulni!

Ahogy telt-múlt az idő, ügyfeleim száma folyamatosan gyarapodott, így elérkezettnek láttam az időt az addigi könyvelői főállásom elengedésére, hiszen magaménak éreztem az Edda ismert dalszövegét: „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapuja előtt” – minden porcikámban éreztem, hogy ez az én utam, azonban a félelmeim sokkal nagyobbak voltak annál, mintsem hogy azonnal lépjek. Hogy mitől féltem? Leginkább attól, hogy

• vajon befolyik-e majd a tanácsadásokból annyi pénz, hogy másodállásra ne legyen szükségem?
• vajon a magammal szemben támasztott – igen magas – követelményeknek meg tudok-e majd felelni?
• vajon tudok-e majd segíteni minden hozzám forduló személynek céljai elérésben?
• vajon vagyok-e elég jó ahhoz, hogy kitűnjek a többi, magukat mindenféle felületen, fórumon reklámozó, „hájpoló” tanácsadók közül?

Persze ez utóbbi kérdés sosem kellett volna, hogy félelem tárgyát képezze, hiszen ahogy mindenkinek meg van a saját fodrásza, kozmetikusa, műkörmöse, ugyanúgy meg van a saját tanácsadója, „segítője” is, akivel egy hullámhosszon van, akit hitelesnek tart, megnyílik és bizalmat szavaz neki az első perctől kezdődően! Arról nem is beszélve, hogyha szeretem azt amit csinálok, szívemet-lelkemet beleteszem, és kellő alázattal arra helyezem a fókuszt, hogy önzetlenül, legjobb tudásom szerint „szolgáljam az embereket”, akkor „azt kapod vissza, amit adsz” alapon, hosszú távon egész biztosan kifizetődik a bele tett munka, idő, energia!

A sztorim ezt követően egy felkéréssel folytatódott, melyet elfogadva – főállásban, 100%-ban vállalkozóként – táplálkozási szakmai vezető- és egészségmentor lettem egy, a szakmában ismert cégnél. Habár jogi- és adózási értelemben is egyéni vállalkozóként működtem, ez még mindig nem az az „igazi vállalkozói létforma” volt, mert sokkal inkább munkaviszonynak felelt meg.

Egy emlékezetes, sikerekben, elismerésben gazdag, ám kemény 2,5 év következetett: több száz táplálkozási tanácsadás, kontroll és a vele járó utánkövetés, rengeteg szakmai kutatás, képzési anyag összeállítás, felnőttképzés keretében egész napos képzéseken oktatóként történő részvétel, gasztronómiai tanácsadások, egészségmentorok szakmai támogatása, végzett hallgatók szakmai kérdéseinek megválaszolása, és még hosszasan sorolhatnám. Napi 16 órákat dolgoztam, de a vetés-aratás törvénye szerint azt mondogattam magamnak, hogy ez a vetés ideje, az aratás csak ezután következhet. Mindazonáltal éreztem, hogy már a saját egészségem is megsínyli, és a kiégés (burn out) szindróma is erősen kopogtatott az ajtón. Ekkortájt indult útjára a Covid első fázisa, ami igencsak éreztette hatását a cég életében is. Minden körülmény adott volt tehát, hogy az együttműködésnek véget vessek, és egy határozott döntéssel meg is tettem.

Mivel ekkor már folyamatban volt a természetgyógyász végzettségem megszerzése, sőt már csak a vizsgák voltak hátra, maximalista ember lévén úgy döntöttem, hogy a 2020-as év hátra lévő fél évét a vizsgákra történő felkészülésre szánom. Továbbra is jelentős számú megkeresést kaptam mind ügyfelektől táplálkozási tanácsadásra, mind hallgatóktól szakmai mentorálásra, oktatásra, azonban én sorra utasítottam el a megkereséseket.

A mai eszemmel már tudom, hogy a vizsgákra történő felkészülés csak ürügy volt a NEM-et mondásra, hiszen így időt nyertem és addig sem kellett lépnem. Hogy hová? Az „igazi” vállalkozói életbe, amikor már nincs mögötted valós vagy vélt támasz, nem telik a naptárad „magától”, nulla energia befektetéssel, nincs kivel megvitatni az aggályaidat, kételyeidet, észrevételeidet. Egyedül CSAK TE VAGY és az általad nyújtott szolgáltatás a maga valóságában. Ott álltam tehát egy szál magamban tele kérdőjellel, félelmekkel, és persze jókora ellenállással az önreklámozást, hirdetgetést, videókészítést, élő online bejelentkezést illetően. Ez az egész mindig is idegen és komfortzónán kívüli dolog volt számomra, és a mai napig is annak érzem. Sosem szerettem emberek előtt szerepelni, ami valljuk be egy vállalkozó életében elengedhetetlen, ha sikeres akar lenni. Na de mi az a siker? A siker számomra eredményességet jelent, amikor a hozzám forduló ügyfelek segítségemmel elérik kitűzött céljukat, ami lehet egy betegségből történő felépülés, lehet hízás/fogyás, lehet gyermekáldás, lehet energiaszint növelés, közérzet javulás és így tovább. Ahhoz viszont, hogy a várva várt eredményt elérjék, és ezáltal sikert könyvelhessünk el, én mint tanácsadó önmagamban kevés vagyok, hisz a munka oroszlánrésze az ügyfélé. Neki kell betartani, követni, a mindennapjaiba integrálni tanácsaimat, javaslataimat, amire ráhatásom nincs, de még ellenőrizi sem tudom. Épp ezért, amikor valakinél nincs változás, javulás, előre lépés, rengeteg kérdés felvetődik bennem! Mintha egy sok ismeretlenes egyenletet kellene megoldanom! Mindig is komoly próbatételként éltem meg, hogy az ilyen szituációkat ne sikertelenségnek éljem meg, masszív önleértékeléssel társulva, hanem próbáljam meg átlátni a teljes sztorit és megtalálni benne azokat a pontokat, ahol hiba csúszhatott a gépezetbe akár az ügyfél „hibájából” is.

Visszatérve sztorim folytatásához: egy időre szándékosan kivontam magam a forgalomból, így lassan, de biztosan elcsendesedett minden körülöttem. Az elején még kifejezetten jól esett, hogy csak a tanulásra kellett koncentrálnom, aztán idővel az ingerszegény környezet, és egymásba folyó eseménytelen napok megtették hatásukat: elkezdtem befordulni, és mikor már elég mélyen voltam, megmagyaráztam magamnak, hogy a vállalkozói élet nem nekem való, holott én voltam az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy ezt az érzésemet alátámassza! Pár hónapnak el kellett telnie ebben a mély állapotban ahhoz, hogy összeálljanak bennem az ok-okozati összefüggések és számos AHA érzést követően letisztult a kép:

• azzal, ha elzárom magam a külvilágtól és bezárok minden ajtót magam mögött (a megkeresések elutasítása által), hogyan várhatom el azt, hogy benne maradjak a körforgásban? Nyilván a vállalkozói lét – számos előnye mellett –tartogat hátrányokat is, pláne az elején, amíg nem ismerik a neved, nincsenek ajánlóid, akik tovább viszik „jó híredet”. Ez alatt az idő alatt extra időt, munkát és erőfeszítést kell beletenni, és igenis
• az élet folyamatosan „tesztelni fog”, hogy valóban nagyon akarom-e, kitartok-e a végsőkig még akkor is, ha már minden jel arra utal, hogy engedjem el! Vajon feladom-e a cél felé vezető – sokszor – kacskaringós úton, vagy történjék bármi, folytatom, mert érzem, hogy ez az én utam?
• vajon hiszek-e magamban annyira, hogy semmi ne tudjon letéríteni az útról? – ha én nem hiszem el, hogy egyedi amit nyújtok, akkor hogyan várhatom el, hogy mások elhiggyék?
• amiben hiszek, az élet azt fogja Nekem visszatükrözni: rendre olyan életeseményben lesz részem, olyan dolgok fognak történni velem, melyek a hitemet támasztják alá, szóval mindig azt látom, amit hiszek!
• el merem-e engedni a kontrollt, vagy veszettül ragaszkodok hozzá, hogy mindig mindent én irányítsak, és ha az élet úgy hozza, hogy valami nem az eltervezett módon és formában történik, akkor teljes pánik, összeomlás következik? Ha a válasz igen, nem kérdés tovább a saját magamba vetett hitem, mert az állandó irányítási vágy, a kontroll elengedése lenne hitem tanúbizonysága -> történjék bármi, az okkal van jelen az életemben, és hosszú távon pont úgy lesz a lehető legjobb számomra
• a félelmemet egyetlen módon tudom legyőzni: ha szembe megyek vele! – nincs más lehetőség! Ki kell kapcsolni az elmét, az összes megállj-t parancsoló kétségeivel együtt, és a szívem hangját követni bizalommal, lelkesedéssel!

Ezen elvek és felismerések mentén haladva indultam el az „igazi” vállalkozó NŐ-vé válás útján, hiszen félelmeim egy időre kizökkentettek a körforgásból! Nade ahhoz, hogy valami új, nagyszerű dolog születhessen, törvényszerű, hogy valaminek meg kell halnia, ami nem más, mint az önmagamat korlátozó, megrekesztő hiedelmek, gondolatok!

És igen, ez a NŐ már nem ugyanaz a NŐ! Minden egyes felismerés és félelem leküzdés érettebbé, bölcsebbé tett, nélkülük ma nem az az ember lennék, aki vagyok. Most már el merem hinni, hogy valóban nagy értéket képvisel az, amit csinálok, hiszek nap mint nap kapom a pozitív visszajelzéseket mind az ügyfeleimtől, mind az oktatásaimon részt vett hallgatóktól, mind a képzések szervezőitől. Minden egyes visszajelzés örömmel tölti el szívem, az esetek többségében még meg is könnyezem a kedves, hálával telt szavakat. Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes csinálni, de csakis tiszta-szívvel, szeretettel és mélységes alázattal! Tudni kell elfogadni a dicséretet, a hálát (és annak mindennemű kifejezési formáját), azonban „elszállni” soha nem szabad, mert az „egyszer fent, egyszer lent” mondás könnyen valósággá válik.

Ha zárszóként egy mondattal kellene jellemeznem a hosszú, kitérőkkel teli magam mögött hagyott, és a még előttem álló utat, a következőt mondanám: MINDEN A HIT PRÓBÁJÁVAL KEZDŐDÖTT ÉS AZZAL IS FOG VÉGET ÉRNI!