A fejfájás a hazai népesség nagy részét érinti: egy év során a lakosság kb. 80%-a szenved el valamilyen fejfájást, mely igen változatos megjelenésű lehet: görcsös, lüktető, rohamszerű, általában az egész fejre kiterjedő. Ismeretségi- és vendég körömben igen sokan panaszkodnak nap mint nap hasogató fejfájásra, ami egyeseknél olyan méreteket ölt, hogy ágyba is a dönti őket

Miután a különböző fejfájás típusok kialakulásának hátterében sokféle ok állhat, a helyes értékelése igen nehéz feladat. Egyrészt azért, mert rendkívül szerteágazó szaktudást igényel, másrészt a fejfájásban érintett személyiségének, életének, megéléseinek pontos, mélyreható ismeretét feltételezi. Egyik sem létezik a másik nélkül, mindkettő egyidejűleg szükségeltetik, hiszen hiába ismerem én az illetőt kívül-belül-alul-felül, ha szakmailag nem látom át, hogy mi miért van, minek mi lehet a következménye, stb. de ez fordítva is igaz. Lehetek én bármilyen okos (azaz átláthatom én az ok-okozati összefüggéseket), ha hiányzik a lényeg, a kiinduló pont: a fejfájással küzdő személy alapos ismerete.

Ami viszont személytől, életeseménytől, megélésektől függetlenül mindig fix, az a fejfájás biológiai háttere, vagyis a szervezetben történő lefutás folyamata, ami számomra, Germán Gyógytudomány (GNM) konzulensként egyértelmű. Bizonyára sokan vannak közületek, akik hallottak már erről a mérnöki pontosságú, átfogó, és megismételhető orvostudományi rendszerről, összefüggéseiben vizsgálja az emberi lényt, összességében értelmezi a folyamatokat. A fő kiinduló pont, hogy minden betegség elindítója egy lelki megrázkódtatás, érzelmi sokkhatás, ami az agyon keresztül beindít egy szervi elváltozást. Soha nincs szervi elváltozás konfliktus nélkül, ami tehát a lélek szintjéről indul, az agy a közvetítő (vezérlő egység), a szervi elváltozás pedig már csak egy következmény, azonban a három szintű elváltozás (szerv-lélek-agy) mindig egyidejűleg, azonos időben történik. Miután ez egy igen komoly, komplex orvostudomány, mélyebben az alapok ismertetésébe ezen cikk keretein belül nem megyek bele, kizárólag mai posztom témájára: a fejfájásra és migrénre koncentrálva bemutatom Hamer doktor, a GNM atyjának ezen fizikai tünetre vonatkozó felfedezéseit. Lássuk hát mi minden történik az agyunkban amikor fejfájás kínoz minket?

Bármilyen érzelmi megrázkódtatásról (lelki konfliktusról) legyen is szó, az minden esetben kicsapja agyunkban a biztosítékot. Az agy idegszövet állományában agyi lézió (károsodás, sérülés) keletkezik, az idegi összeköttetések szétpattannak, ami a konfliktus megoldásának pillanatáig úgy is marad. A sérüléssel érintett terület nagysága és az agyi károsodás mértéke attól függ, mennyire volt drámai az adott konfliktus megélése. Amikor a konfliktus megoldódott (ez a konfliktus megoldási fázis), az agyban keletkezett gócok beödémásodnak, vizenyő keletkezik rajtuk (megduzzadnak mint a vízhólyag), ami a környező szöveteket nyomja. Az agyvíz mennyiségi növekedése tehát az, ami a fejfájást okozza! Minél intenzívebb volt a konfliktus megélése, annál gyorsabban zajlik az ödémásodás, annál gyorsabban kell az agyszövetnek megnyúlnia, így annál pokolibb a fejfájás! Hatalmas pánik konfliktus után tehát kegyetlen migrénre lehet számítani! Mindezt fokozza, és a fejfájás mértékét megsokszorozza, hogy mennyire érezzük magunkat egyedül, elhagyatottnak, magányosnak, kiszolgáltatottnak az adott szituációban. Gondoljunk csak el, mikor hasogató fejfájás kínoz valakit hosszú órákon, vagy akár napokon át és még a gyógyszer sem segít. Ilyenkor hajlamos az ember önsajnálatba merülni: „szegény én, magamra maradtam, egyedül vagyok ezzel a kegyetlen fájdalommal, nem tudok vele mit kezdeni és még a gyógyszer se segít”! Na ezzel aztán belekerül egy ördögi körbe, ráadásul extra méretűre duzzasztja az agyi ödémát, szóval még igen magas fájdalom tűrő képesség esetén is fel kell kötni a gatyát! J

A fejfájásoknak 3 típusát különböztetjük meg:

  • az imént ismertetett agyi ödéma, mely bármilyen konfliktusról legyen is szó, minden esetben jelentkezik a konfliktus megoldási szakaszban. Nyilván ha lassan, hetek akár hónapok alatt történik az agyi góc vizesedése, előfordulhat hogy szinte semmilyen fájdalom nem jelentkezik, vagy maximum a nyak, csuklyás környékén érzünk feszítést.
  • intellektuális önbecsülés letörés miatt keletkező, amikor jellemzően ilyen mondatokat mantrázunk magunkban hosszabb-rövidebb ideig: „hülye vagyok, buta vagyok, nem tudok valamit megoldani, nem tudok valamit kezelni, nem tudom hogy beszéljek xy személlyel, hogyan mondjam meg a főnökömnek, hogy…”, szóval mikor nem tudunk, képtelenek vagyunk valamit megoldani
  • agyérgörcs miatt keletkező, amikor saját magunkat stresszeljük, zavartatjuk magunkat azzal, hogy nem tudunk valamit megoldani, pl. magát a fejfájást: „már megint jön az a fránya fejfájás, és már az a tabletta se segít, meg a másik sem..”

Ok, van a három típus, na de mit kezdek vele? Honnan tudom, hogy az én esetemben melyik áll fenn? – merül fel bennetek joggal a kérdés. Erre a válasz igen egyszerű, amit Te magad fogsz megadni a következő igen egyszerű gyakorlat elvégzését követően:

egy finom, gyengéd súlypontáthelyezéses gyakorlatról van szó, melyet álló testhelyzetben kell elvégezni. Mindössze annyi a teendő, hogy törzzsel elkezdesz lassan valamelyik irányba körözni és közben figyeled a fájdalom mértékét. Ha a körözés során van olyan rész, ahol azt érzed, hogy abban a pózban tompul a fejfájás, de ha tovább körzöl újra visszatér az iszonyat fájdalom, akkor biztosra veheted, hogy agyi ödéma, vagyis az elsőként említett fájdalom típus áll fenn esetedben. Na ez az a típus, mellyel nincs mit tenni, hiszen ez már akkor jelentkezik amikor a konfliktust megoldottad, ez már „csak a kísérő tünet”.

Amit viszont bárhol, bármikor, bármilyen szituáció esetén megtehetsz, az a megelőzés, vagyis mikor tudatosan teszünk ellene, hogy érzelmi megrázkódtatást (konfliktust) éljünk át. „Na de hogyan, mikor olyan stresszes az életem, a családom, a párkapcsolatom, a hülye főnökömről nem is beszélve…” – jönnek az ilyen és ehhez hasonló kérdések. Abba most nem merülnék bele, hogy a stressz mint olyan nem létezik, csak a különböző élethelyzetekre adott reakciók. Nyilván az személyiségenként eltérő, hogy ki milyen módon képes megbirkózni a rázúduló nehézségekkel, mert a befelé forduló, konfliktuskerülő, szorongásra, depresszióra hajlamos ember kevésbé lesz úrrá a gondokon, magába fojtja azokat, nem beszél róla senkivel, és ezzel máris kipipálva az 5 feltételből az első, ami ahhoz szükségeltetik, hogy egy érzelmi megrázkódtatásból betegség, tünet alakuljon ki.

Most figyelj hát nagyon, mert elárulom a titkot! Betegség (tünet) csak és kizárólag akkor alakul ki, ha a következő 5 feltétel mindegyike teljesül: az elszenvedett konfliktus

  •  komolynak érzett, nyugtalanító, drámai, felzaklató
  • váratlan, villámcsapás szerűen ér, a meglepetés erejével hat
  • elfogadhatatlan, megütközés jellegű
  • átmenetileg nem találsz rá megoldást
  • elszigetelten, magányosan megélt, azaz senkinek nem beszélsz róla, magadba fojtod

Ha belegondolsz ezen 5 ismérv közül egyedül az utolsó az, amire képes vagy hatni, így javaslom szerezz be magadnak egy lelki „szemetesládát”, akinek kibeszélheted magad. Ami viszont nagyon lényeges, hogy a kibeszélés ne merüljön ki abban, hogy elmeséled mi történt. Soha nem a story-n van a hangsúly, hanem a lelki megélésen, vagyis hogy rád az hogyan hatott, milyen érzéseket váltott ki belőled!

0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x