Egy mátraaljai kis községben nőttem fel szorgos-dolgos szülők második gyermekeként. Az általános- és középiskola befejezését követően kiröpültem a családi fészekből, és saját lábamon állva, szüleimtől távol folytattam főiskolai, majd egyetemi tanulmányaimat. Már akkoriban is mérhetetlen maximalizmus és állandó bizonyítási vágy jellemzett, így sorra gyűjtöttem be a vörös diplomákat, nyelvvizsgákat, köztársasági ösztöndíjakat, országos versenyek dobogós helyezéseit.
Az iskolapadból kikerülve pénzügyi-számviteli vonalon indultam el a nagybetűs Életbe, és 12 év folyamatos tanulás, szorgos munka után eljutottam a szakmai ranglétra legmagasabb fokára. Az utolsó négy évben azonban már éreztem, hogy a munkám nem az én utam. Noha anyagi biztonság, megbecsülés, elismerés, munkakörülmények tekintetében kifogástalan volt, lelkem mélyén azt éreztem, hogy ez „csak” egy munka, NEM a HÍVATÁS-om, amit akkor is csinálnék, ha nem kapnék érte pénzt.
Ezzel a felismeréssel feladtam magamnak a leckét, mert fogalmam sem volt mi az én utam! Elővettem hát egy üres A4-es papírlapot, felírtam rá azon kulcsszavakat, melyek mentén el tudtam indulni, így szépen lassan kirajzolódott előttem a kép, merre tovább. Nem véletlen, hogy érdeklődési köröm már évekkel korábban az emberi test komplex működésére; az egyéni, genetikai adottságok feltérképezésére; az életmódot, életvitelt támogató & akadályozó hatásokra; a testi tünetekre, betegségekre, lelki tényezőkre irányult, így sorra végeztem el témába vágó tanfolyamokat, kurzusokat, hallgattam meg előadásokat számomra hiteles személyek előadásában.
Erőlködés és stresszelés helyett csak hagytam, hogy minden menjen a saját kerékvágásában, aminek köszönhetően akadálytalanul, könnyedén nyíltak előttem a képzeletbeli kapuk! Ahogy kikristályosodott előttem az út, segítők-támogatók sora bukkant fel életemben, és egy hónap leforgása alatt azon kaptam magam, hogy saját vállalkozásom kapui tárva-nyitva álltak előttem. Természetesen ekkor már meg volt a hozzá szükséges végzettségem, és az egyéni vállalkozói bejelentkezésem, azonban ekkor még főállásban könyvelőként dolgoztam, így csak másodállásban folytattam. A vállalkozói életnek ekkor még csak a pozitív oldalát tapasztaltam meg, hiszen biztos fix havi munkabér mellett mindössze szabadidőmben foglalkoztam a tanácsadásokkal, szóval a megélhetés biztossága nem volt kérdés. Figyelmem tehát egy dologra összpontosult: a saját értékrendemmel, mentalitásommal, egyéniségemmel összhangban lévő, az embert komplex egészként szemlélő szolgáltatáscsomag összeállítására, ami a következőképpen állt össze bennem: az ügyfél által ismert,
laborvizsgálatokkal diagnosztizált betegség(ek) és tünet(ek),
a születéskori genetikai adottságok,
az egyéni érzékenységek alapján összeállított
komplex táplálkozási – és életmódbeli ajánlás, kiegészítve
betegségspecifikus, személyre szabott étrendkiegészítő-vitamin-ásványi anyag és egyéb alternatív terápiás javaslatokkal,
sport ajánlással, valamint
azon konkrét életesemény(ek) feltárásával, és az általa elszenvedett lelki megrázkódtatás(ok) letranszformálásával, melyek az ügyfél fennálló betegségeinek, tüneteinek kialakulásához hozzájárultak (vagyis előidézték azt)
A teljes, végérvényes gyógyulás érdekében az esetek nagy százalékában egy teljesen más életforma, életmód kialakítása válik szükségessé, azonban a kezdeti kétségbeesés és pánik leküzdésére kialakítottam egy jól bevált módszert, amit talán ahhoz tudnék hasonlítani, mint egy 0-24 órás online ügyfélszolgálat, ami tapasztalataim alapján igen nagy hozzáadott értéket képvisel! Gondoljatok csak bele, milyen érzés lehet egy, az addig x éven keresztül folytatott, ezáltal megszokott táplálkozási- és életmódbeli szokásoktól – az esetek többségében – merőben más szokásokat felvenni és mindennapokban alkalmazni? Nyilván minden kezdet nehéz, mert a szokásaink rabjai vagyunk, és ha valamiről egyértelműen kiderül, hogy nem működik, akkor is ugyanúgy csináljuk tovább, mert annak legalább ismerjük a kimenetelét. Nade akkor mi változna, ha mindent ugyanúgy csinálunk tovább?
Nos, ezért vagyok én ott a háttérben az első perctől, jelképes értelemben fogom az ügyfél kezét, vezetem az úton, hogy érezze: soha nincs egyedül! Bármilyen kérdés, kétely esetén van kihez fordulni!
Ahogy telt-múlt az idő, ügyfeleim száma folyamatosan gyarapodott, így elérkezettnek láttam az időt az addigi könyvelői főállásom elengedésére, hiszen magaménak éreztem az Edda ismert dalszövegét: „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapuja előtt” – minden porcikámban éreztem, hogy ez az én utam, azonban a félelmeim sokkal nagyobbak voltak annál, mintsem hogy azonnal lépjek. Hogy mitől féltem? Leginkább attól, hogy
vajon befolyik-e majd a tanácsadásokból annyi pénz, hogy másodállásra ne legyen szükségem?
vajon a magammal szemben támasztott – igen magas – követelményeknek meg tudok-e majd felelni?
vajon tudok-e majd segíteni minden hozzám forduló személynek céljai elérésben?
vajon vagyok-e elég jó ahhoz, hogy kitűnjek a többi, magukat mindenféle felületen, fórumon reklámozó, „hájpoló” tanácsadók közül?
Persze ez utóbbi kérdés sosem kellett volna, hogy félelem tárgyát képezze, hiszen ahogy mindenkinek meg van a saját fodrásza, kozmetikusa, műkörmöse, ugyanúgy meg van a saját tanácsadója, „segítője” is, akivel egy hullámhosszon van, akit hitelesnek tart, megnyílik és bizalmat szavaz neki az első perctől kezdődően! Arról nem is beszélve, hogyha szeretem azt amit csinálok, szívemet-lelkemet beleteszem, és kellő alázattal arra helyezem a fókuszt, hogy önzetlenül, legjobb tudásom szerint „szolgáljam az embereket”, akkor „azt kapod vissza, amit adsz” alapon, hosszú távon egész biztosan kifizetődik a bele tett munka, idő, energia!
A sztorim ezt követően egy felkéréssel folytatódott, melyet elfogadva – főállásban, 100%-ban vállalkozóként – táplálkozási szakmai vezető- és egészségmentor lettem egy, a szakmában ismert cégnél. Habár jogi- és adózási értelemben is egyéni vállalkozóként működtem, ez még mindig nem az az „igazi vállalkozói létforma” volt, mert sokkal inkább munkaviszonynak felelt meg.
Egy emlékezetes, sikerekben, elismerésben gazdag, ám kemény 2,5 év következetett: több száz táplálkozási tanácsadás, kontroll és a vele járó utánkövetés, rengeteg szakmai kutatás, képzési anyag összeállítás, felnőttképzés keretében egész napos képzéseken oktatóként történő részvétel, gasztronómiai tanácsadások, egészségmentorok szakmai támogatása, végzett hallgatók szakmai kérdéseinek megválaszolása, és még hosszasan sorolhatnám. Napi 16 órákat dolgoztam, de a vetés-aratás törvénye szerint azt mondogattam magamnak, hogy ez a vetés ideje, az aratás csak ezután következhet. Mindazonáltal éreztem, hogy már a saját egészségem is megsínyli, és a kiégés (burn out) szindróma is erősen kopogtatott az ajtón. Ekkortájt indult útjára a Covid első fázisa, ami igencsak éreztette hatását a cég életében is. Minden körülmény adott volt tehát, hogy az együttműködésnek véget vessek, és egy határozott döntéssel meg is tettem.
Mivel ekkor már folyamatban volt a természetgyógyász végzettségem megszerzése, sőt már csak a vizsgák voltak hátra, maximalista ember lévén úgy döntöttem, hogy a 2020-as év hátra lévő fél évét a vizsgákra történő felkészülésre szánom. Továbbra is jelentős számú megkeresést kaptam mind ügyfelektől táplálkozási tanácsadásra, mind hallgatóktól szakmai mentorálásra, oktatásra, azonban én sorra utasítottam el a megkereséseket.
A mai eszemmel már tudom, hogy a vizsgákra történő felkészülés csak ürügy volt a NEM-et mondásra, hiszen így időt nyertem és addig sem kellett lépnem. Hogy hová? Az „igazi” vállalkozói életbe, amikor már nincs mögötted valós vagy vélt támasz, nem telik a naptárad „magától”, nulla energia befektetéssel, nincs kivel megvitatni az aggályaidat, kételyeidet, észrevételeidet. Egyedül CSAK TE VAGY és az általad nyújtott szolgáltatás a maga valóságában. Ott álltam tehát egy szál magamban tele kérdőjellel, félelmekkel, és persze jókora ellenállással az önreklámozást, hirdetgetést, videókészítést, élő online bejelentkezést illetően. Ez az egész mindig is idegen és komfortzónán kívüli dolog volt számomra, és a mai napig is annak érzem. Sosem szerettem emberek előtt szerepelni, ami valljuk be egy vállalkozó életében elengedhetetlen, ha sikeres akar lenni. Na de mi az a siker? A siker számomra eredményességet jelent, amikor a hozzám forduló ügyfelek segítségemmel elérik kitűzött céljukat, ami lehet egy betegségből történő felépülés, lehet hízás/fogyás, lehet gyermekáldás, lehet energiaszint növelés, közérzet javulás és így tovább. Ahhoz viszont, hogy a várva várt eredményt elérjék, és ezáltal sikert könyvelhessünk el, én mint tanácsadó önmagamban kevés vagyok, hisz a munka oroszlánrésze az ügyfélé. Neki kell betartani, követni, a mindennapjaiba integrálni tanácsaimat, javaslataimat, amire ráhatásom nincs, de még ellenőrizi sem tudom. Épp ezért, amikor valakinél nincs változás, javulás, előre lépés, rengeteg kérdés felvetődik bennem! Mintha egy sok ismeretlenes egyenletet kellene megoldanom! Mindig is komoly próbatételként éltem meg, hogy az ilyen szituációkat ne sikertelenségnek éljem meg, masszív önleértékeléssel társulva, hanem próbáljam meg átlátni a teljes sztorit és megtalálni benne azokat a pontokat, ahol hiba csúszhatott a gépezetbe akár az ügyfél „hibájából” is.
Visszatérve sztorim folytatásához: egy időre szándékosan kivontam magam a forgalomból, így lassan, de biztosan elcsendesedett minden körülöttem. Az elején még kifejezetten jól esett, hogy csak a tanulásra kellett koncentrálnom, aztán idővel az ingerszegény környezet, és egymásba folyó eseménytelen napok megtették hatásukat: elkezdtem befordulni, és mikor már elég mélyen voltam, megmagyaráztam magamnak, hogy a vállalkozói élet nem nekem való, holott én voltam az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy ezt az érzésemet alátámassza! Pár hónapnak el kellett telnie ebben a mély állapotban ahhoz, hogy összeálljanak bennem az ok-okozati összefüggések és számos AHA érzést követően letisztult a kép:
azzal, ha elzárom magam a külvilágtól és bezárok minden ajtót magam mögött (a megkeresések elutasítása által), hogyan várhatom el azt, hogy benne maradjak a körforgásban? Nyilván a vállalkozói lét – számos előnye mellett –tartogat hátrányokat is, pláne az elején, amíg nem ismerik a neved, nincsenek ajánlóid, akik tovább viszik „jó híredet”. Ez alatt az idő alatt extra időt, munkát és erőfeszítést kell beletenni, és igenis
az élet folyamatosan „tesztelni fog”, hogy valóban nagyon akarom-e, kitartok-e a végsőkig még akkor is, ha már minden jel arra utal, hogy engedjem el! Vajon feladom-e a cél felé vezető – sokszor – kacskaringós úton, vagy történjék bármi, folytatom, mert érzem, hogy ez az én utam?
vajon hiszek-e magamban annyira, hogy semmi ne tudjon letéríteni az útról? – ha én nem hiszem el, hogy egyedi amit nyújtok, akkor hogyan várhatom el, hogy mások elhiggyék?
amiben hiszek, az élet azt fogja Nekem visszatükrözni: rendre olyan életeseményben lesz részem, olyan dolgok fognak történni velem, melyek a hitemet támasztják alá, szóval mindig azt látom, amit hiszek!
el merem-e engedni a kontrollt, vagy veszettül ragaszkodok hozzá, hogy mindig mindent én irányítsak, és ha az élet úgy hozza, hogy valami nem az eltervezett módon és formában történik, akkor teljes pánik, összeomlás következik? Ha a válasz igen, nem kérdés tovább a saját magamba vetett hitem, mert az állandó irányítási vágy, a kontroll elengedése lenne hitem tanúbizonysága -> történjék bármi, az okkal van jelen az életemben, és hosszú távon pont úgy lesz a lehető legjobb számomra
a félelmemet egyetlen módon tudom legyőzni: ha szembe megyek vele! – nincs más lehetőség! Ki kell kapcsolni az elmét, az összes megállj-t parancsoló kétségeivel együtt, és a szívem hangját követni bizalommal, lelkesedéssel!
Ezen elvek és felismerések mentén haladva indultam el az „igazi” vállalkozó NŐ-vé válás útján, hiszen félelmeim egy időre kizökkentettek a körforgásból! Nade ahhoz, hogy valami új, nagyszerű dolog születhessen, törvényszerű, hogy valaminek meg kell halnia, ami nem más, mint az önmagamat korlátozó, megrekesztő hiedelmek, gondolatok!
És igen, ez a NŐ már nem ugyanaz a NŐ! Minden egyes felismerés és félelem leküzdés érettebbé, bölcsebbé tett, nélkülük ma nem az az ember lennék, aki vagyok. Most már el merem hinni, hogy valóban nagy értéket képvisel az, amit csinálok, hiszek nap mint nap kapom a pozitív visszajelzéseket mind az ügyfeleimtől, mind az oktatásaimon részt vett hallgatóktól, mind a képzések szervezőitől. Minden egyes visszajelzés örömmel tölti el szívem, az esetek többségében még meg is könnyezem a kedves, hálával telt szavakat. Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes csinálni, de csakis tiszta-szívvel, szeretettel és mélységes alázattal! Tudni kell elfogadni a dicséretet, a hálát (és annak mindennemű kifejezési formáját), azonban „elszállni” soha nem szabad, mert az „egyszer fent, egyszer lent” mondás könnyen valósággá válik.
Ha zárszóként egy mondattal kellene jellemeznem a hosszú, kitérőkkel teli magam mögött hagyott, és a még előttem álló utat, a következőt mondanám: MINDEN A HIT PRÓBÁJÁVAL KEZDŐDÖTT ÉS AZZAL IS FOG VÉGET ÉRNI!
Az anyai immunrendszer funkciója a citokin termelés. A citokin olyan fehérje, ami az immunrendszer sejtjei közötti információáramlásban játszik szerepet, ill. az anyai és magzati oldal közötti kommunikáció eszköze. Funkciójuk szerint két csoportba sorolhatók:
Az anya által termelt citokinek minőségét meghatározza a magzati antigének milyensége, ugyanakkor az anyai citokinek befolyásolják a méhlepény növekedését.
Normális lefolyású terhesség esetén a kórokozók elleni hatékony védekezés során a Th2-es citokinek túlsúlya jellemző, aminek következtében az ellenanyag-termelés fokozott, a természetes ölősejt aktivitás csökkent mértékű, a Th1-es autoimmun betegségek tünetei gyengülnek, a Th2-es autoimmun betegségek tünetei viszont erősödnek.
Vetélés esetén viszont Th1-es (sejtes) immunválasz a jellemző, ami a magzat szempontjából káros, hiszen
– aktiválja a természetes ölősejteket -> a vérben lévő emelkedett számuk káros a magzatra és vetélést okozhat (a pajzsmirigy hormonok, a szteroid hormonok, a hCG, és a szelén kedvező hatással van működésükre)
– elősegíti a placenta leválását
– gátolja a magzatot tápláló-védő sejtek, szövetek növekedését, ugyanakkor
– csökkenti az autoimmun folyamatok aktivitását, nem véletlen, hogy a terhesség második trimeszterétől (4.hónaptól) kezdve az autoimmun betegségek tünetei az esetek többségében javulnak.
A Th1 válasz kedvezőtlen hatásával szemben a méhlepény Th2 típusú citokinek, főleg IL-10 termelésével védekezik. Az IL-10 terhesség alatti hiánya súlyos károsodásokkal született babákat eredményezhet, így a magzati fejlődés szempontjából előnytelen. Mindebből az következik, hogy az anyák IL-10 kezelésével, ill. a Th1 citokinek semlegesítésével a magzati károsodás kivédhető (Kuhn et al., 1992).
A normális magzati fejlődést nem csak a citokinek megléte, vagy hiánya, de a citokintermelés egyensúlya is befolyásolja. A terhesség előrehaladtával megemelkedik a Th1-es limfociták receptor kifejeződése, ami elősegíti ezen sejtek halálát és szerepet játszik az immunválasz Th2-es irányba való eltolásában, ami a terhesség alatt bizonyított.
Kutatások során kiderült, hogy a placenta fejlődése során változó mértékben aktiválódnak különböző citokin gének. Közülük egyesek jelenléte elengedhetetlen a normális implantációhoz a pete beágyazódásának időszakában (Chaouat et al., 2003). A terhesség előrehaladásával elkülönülten kifejeződő gének között viszont egyaránt előfordulnak Th1 és Th2 citokinek is. Ez a meglepő felfedezés megkérdőjelezi azt a klasszikus elméletet, amely szerint a Th1 válasz előnyös, a Th2 válasz pedig káros a terhesség fennmaradása szempontjából. Kritikával kell azonban kezelni az új eredményeket is, hiszen gyakran előfordul, hogy egy homogén szövetminta különböző részei is más eredményt adnak, továbbá figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a placenta a limfocita populációk mellett számos egyéb sejtféleséget is tartalmaz, melyek funkciói hormonális szabályozás alatt állnak. Ezek az új eredmények tehát nem kérdőjelezik meg a korábbi, Th2 túlsúlyra utaló adatokat, de árnyalják a képet.
Ami biztos, hogy a terhesség fenntartásában szerepe van:
az anyai citokin termelés megváltozásának (Th1 csökkenés, Th2 növekedés)
a csökkent mértékű természetes ölősejt aktivitásnak és
a progeszteronnak, ami indukálja a Th2 citokinek termelését, így segít alacsonyan tartani a természetes ölősejt aktivitást, megakadályozza a vetélést, csökkenti a prosztaglandin termelődést (a limfociták progeszteron érzékenysége százszorosára nő a terhesség 7-37. hete között!)
Ezeknek köszönhetően a magzati szövet nem lökődik ki. Vannak azonban további tényezők is, melyek a pete kilökődését akadályozzák:
– a placenta, ami elválasztja egymástól az anyai és a magzati sejteket (antigéneket)
– a természetes ölősejtek méhben termelődő speciális alcsoportjának aktiválódása, melyek a trofoblaszt érésért és differenciálódásért felelős citokineket termelnek
– a méhlepényből hiányzó HLA antigének, amelyek az anyai limfocitákat immunológiai válaszadásra serkentenék
– az anyai szövetek felületén kifejlődő ún. blokkoló antitestek, melyek nem károsítják a placentát, és a magzat immunológiai védelmét is szolgálják – ahogy a terhességi hormonális változások is
Ezen poszt zárásaként röviden összefoglalom a lényeget:
A magzat az anya számára immunológiailag idegen. Ahhoz, hogy a terhesség normális lefolyású legyen, szükséges egy kedvező immunológiai környezet kialakítása, ami a magzat zavartalan fejlődését biztosítja. Ezen folyamat első lépése: a magzati antigének anyai immunrendszer általi felismerése. Ebben, és a megfelelő válasz kialakításában fontos szerepet játszik egy nem klasszikus HLA molekula: a HLA-G gén, melynek különböző funkciójú izoformái alakítják az immunológiai környezetet, és szerepet játszanak a fertőzésekkel szembeni védekezésben. A HLA-G gén megnyilvánulása genetikailag meghatározott. Azt, hogy a gén milyen izoformái termelődnek, öröklött vagy mutáció következtében kialakult változások határozzák meg.
Normális terhesség során a méhlepényben – több, korábban károsnak tekintett – citokin gén aktiválódik. Pathológiás és normális terhesség esetén a gének aktiváltsági fokában különbség mutatható ki az előbbiek javára.
Amikor egy nőnek három vagy több spontán vetéléssel végződő terhessége volt, habituális vetélésről beszélünk, ami bizonyos HLA allotípusokkal hozható összefüggésbe. Ezek az allélek a terhesség kimenetele szempontjából kedvezőtlen hatású citokinek túltermelődését idézik elő, ilyen módon pedig hozzájárulnak a terhesség idő előtti megszakadásához.
Normál esetben a várandósság során a magzat zavartalanul fejlődik egészen a szülés megindulásáig. Teszi ezt annak ellenére, hogy az anya szervezetébe immunológiai szempontból eltérő sejtek, szövetek kerülnek és fejlődnek általa. A magzat 50%-ban apai antigéneket hordoz, ami az anya számára idegen, így a magzat túlélése szempontjából logikus lenne, hogy az apai eredetű antigének az anyai immunrendszer számára rejtve maradjanak, felismerésük gátolt legyen. Jelen ismeretek szerint azonban nem így történik, hiszen az apai eredetű antigén a placenta felszínén fennakad, vagy immun-komplexek csapdájába esik.
Az anyai szervezet az embriót egy idegen transzplantátumként kezeli, pont úgy, mint egy átültetett szervet, ami bármikor kilökődhet. Mindezek alapján joggal feltételezhetnénk, hogy az anyai immunrendszer megtámadja és elpusztítja a magzati szövetet, azonban ez esélytelen, mivel a placenta anatómiai határvonalként funkcionál, így a magzat csak korlátozottan hozzáférhető az anyai immunrendszer számára. A terhesség tehát egy immunológiai rejtély.
Az anya immunrendszere olyannyira toleráns a fejlődő magzat szöveteivel szemben, hogy a terhesség során egy immunológiai párbeszéd zajlik az anya és a magzat között, ami kedvező immunológiai környezetet alakít ki a magzat számára. Kettejük immunológiai viszonyát az első találkozás határozza meg, vagyis hogy a magzatra jellemző antigének milyen módon kerülnek bemutatásra az anyai immunrendszer sejtjei számára.
A magzat zavartalan fejlődését számos folyamat együttes jelenléte és összehangolt működése biztosítja. Egyik ilyen tényező a magzat anatómiai elhelyezkedése az anya szervezetén belül, valamint az anyától elválasztó olyan speciális szövetek tulajdonságai, mint amilyenek az un. trofoblaszt sejtek. Ezek az anya és magzat közötti érintkezési határfelületet képezik a méhlepényben. Jellemzőjük, hogy
a megtermékenyített petesejtet a méh falához csatolják,
rajtuk keresztül szívja fel a magzat a tápanyagokat, ezáltal egy speciális tápláló-védő szövetet jelent,
az anyai vérrel közvetlenül, nagy felületen, folyamatosan kapcsolatban állnak
hiányoznak róluk a magzat immunológiai ujjlenyomatának tekinthető klasszikus HLA (immunválaszt- és ellenanyag termelést kiváltó) antigének
kimutathatóak viszont rajtuk szövetspecifikus HLA-G antigének, melyek jelenléte védi a trofoblasztot az anyai eredetű természetes ölősejtekkel szemben,
az anyai szervezet nem indít támadást ellenük, mivel védi a magzatot az anya immunrendszerének limfocitái („katonái”) ellen.
A magzat és az anya immunológiai kapcsolata egy kétoldalú folyamat: magzati részről a magzatra jellemző antigének prezentálása, anyai részről azok felismerése és a reakcióként adott immunválasz mértéke határoz meg. E két folyamat közötti egyensúly megléte biztosítja a magzat fejlődését, és sikeres kihordását. Ehhez szükséges az anyai immunválasz alkalmazkodása a magzat jelenlétéhez. Minél nagyobb az egyensúlytalanság közöttük, annál kevésbé tolerálja az anya és az embrió egymás szöveteit, ami immunológiai eredetű vetéléssel, koraszüléssel, vagy terhességi toxémia kialakulásával is járhat.
Míg az anya és az embrió között genetikai egyezőségre, addig az apa és az anya között genetikai különbözőségre van szükség, mert ez
megakadályozza a genetikai hibák halmozódását,
kedvező immunológiai környezetet alakít ki a magzat számára
elősegíti a terhesség normális lefolyását
a párválasztás szempontjából is fontos szerepet játszik, ugyanis a szagló receptorok génjei a HLA gének közelében helyezkednek el, és azokkal együtt öröklődnek. Állatokban jól ismert, hogy a szaglás párválasztásban játszott szerepe kiemelkedő, azt azonban kevesen tudják, hogy a szag alapján történő választás a genetikai szempontból legmegfelelőbb partner kiválasztását szolgálja.
A HLA egy speciális formája a szolúbilis HLA-G gén, ami kulcsfontosságú a terhesség fenntartása szempontjából, ugyanis azon embriók ágyazódnak be sikeresen, amelyek aktívan termelik ezt a gént (Fuzzi et al., 2002).
Ezen gén több funkciója révén is hatással van a terhesség kimenetelére:
befolyásolja az immunreakciókat (immunmoduláló hatás): az anya immunológiai védekező rendszerének hatékonysága a várandósság során nem csökken, sőt védett marad a fertőzésekkel, idegen antigénekkel szemben. A magzati antigének kölcsönhatásba lépnek az anya immunsejtjein található receptorokkal, de az anya immunrendszere csak azokat támadja meg, melyek a HLA antigén környezetében jelennek meg. Amennyiben a HLA antigének hiányoznak, az immunrendszer katonái nem képesek felismerni az idegen struktúrákat, ezért aktiválódás helyett programozott sejthalálnak esnek áldozatul, és nem pusztítják el a trofoblasztot.
véd a lokális vírusfertőzések ellen: a vírusok képesek az anyai immunválasz kikerülésére azáltal, hogy meggátolják a HLA antigén termelődését, hiszen ezek hiányában lehetetlenné válik a vírussal fertőzött sejtek idegenként való felismerése. Talán hallottatok már a humán cytomegalovírus-ról, ami a veleszületett fejlődési rendellenességek egyik leggyakoribb okozója. Jellemzője, hogy
csökkenti a HLA-G gén megnyilvánulását, ami 24 órával a vírusfertőzés után is jelen van
aktiválja a természetes ölősejteket, így lehetővé válik a fertőzött sejtek eltávolítása
olyan fehérjéket kódol, melyek megakadályozzák a HLA-n keresztüli idegen anyag bemutatást
És hogy mi mindent érdemes még tudni erről a témáról? A következő részből kiderül!
Az anyatej szénhidrátok, fehérjék (tejsavó és kazein), zsírok, vitaminok, ásványi anyagok, és a baba védekező képességét erősítő antitestek tökéletes arányú összetétele. Habár az összetevők „listája” azonos, azok aránya minden édesanya esetében más és más, igazodva a gyermek igényeihez.
A szülést követő első 3-4 napban sárga színű, ragacsos, speciális tej, az ún. előtej (latin nevén kolosztrum) termelődik, amely a szülés után azonnal rendelkezésre áll. Ez a nedű nagyon kis mennyiségű, de annál értékesebb, hiszen
minden olyan anyagot tartalmaz, amire a kisbabának az első napokban szüksége van
az újszülött „első védőoltásának” is nevezik, mivel
tele van antitestekkel (immunanyagokkal), ami védi az újszülött torok-, tüdő-, és bélrendszerének nyálkahártyáját úgy, hogy bevonatot képez annak belső falán. Mindez arra szolgál, hogy meggátolja a kórokozók, és allergiát kiváltó anyagok bekerülését a véráramba
nagy számban találhatók benne fehérvérsejtek is, melyek a vírusok- és baktériumok elleni védelmet szolgálják, ugyanakkor
a hasznos baktériumok megtelepedését viszont segíti, ezzel támogatva az egészséges bélflóra kialakulását
hashajtó hatása révén segíti a magzatszurok (első széklet) kiürülését
megakadályozza az újszülött kori sárgaság kialakulását azáltal, hogy megtisztítja az újszülött szervezetét a bilirubintól (az elpusztult vörösvérsejtekből álló salakanyagtól)
Az első napokban sok tejre nincs szüksége a babáknak, az előtej mennyisége épp elegendő, hiszen a babák gyomra ekkor még csak cseresznye nagyságú.
Az előtejet az 5-6. napon az „átmeneti tej” váltja fel, majd a 10-14. napon már „érett tejről” beszélhetünk.
Bármily meglepően is hangzik első hallásra, az előtej nemcsak babák, hanem felnőttek számára is igen jótékony, sőt mi több, fogyasztása javasolt! Persze nem anyatej formájában, hanem szarvasmarha-kolosztrum (fecstej), mint táplálék-kiegészítő formájában.
Lássunk néhányat pozitív hatásai közül a teljesség igénye nélkül:
baktériumkötő képesség
kialakítja a másodlagos immunrendszert
a legyengült immunrendszer működését helyreállítja
gátolja a felső légúti megbetegedések és az influenza létrejöttét
kiváló arcüreggyulladás kezelésére
stimulálja az immunglobulinokat azzal, hogy aktiválja a T-limfocitákat
fiatalítja a sejteket a kromoszómák végén lévő sapkák (telomerek) visszanövesztésével
hozzájárul az egészséges bélflóra és mikrobiom kialakításához
fokozza az anyagcserét
hozzájárul a fogyáshoz azzal, hogy az elhízott anyagcserét helyreállítja
csökkenti az izomlázat
növeli a sportteljesítményt
növeli az IGF1 szintet, ami elősegíti a bőrszövet regenerálódását, a sebek gyógyulását, a fekélyek, pikkelysömör kezelését
immunstimuláló hatásának köszönhető gátolja a daganatok kialakulását
csökkenti a kemoterápia mellékhatásait
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de engem meggyőzött!
A fejfájás a hazai népesség nagy részét érinti: egy év során a lakosság kb. 80%-a szenved el valamilyen fejfájást, mely igen változatos megjelenésű lehet: görcsös, lüktető, rohamszerű, általában az egész fejre kiterjedő. Ismeretségi- és vendég körömben igen sokan panaszkodnak nap mint nap hasogató fejfájásra, ami egyeseknél olyan méreteket ölt, hogy ágyba is a dönti őket
Miután a különböző fejfájás típusok kialakulásának hátterében sokféle ok állhat, a helyes értékelése igen nehéz feladat. Egyrészt azért, mert rendkívül szerteágazó szaktudást igényel, másrészt a fejfájásban érintett személyiségének, életének, megéléseinek pontos, mélyreható ismeretét feltételezi. Egyik sem létezik a másik nélkül, mindkettő egyidejűleg szükségeltetik, hiszen hiába ismerem én az illetőt kívül-belül-alul-felül, ha szakmailag nem látom át, hogy mi miért van, minek mi lehet a következménye, stb. de ez fordítva is igaz. Lehetek én bármilyen okos (azaz átláthatom én az ok-okozati összefüggéseket), ha hiányzik a lényeg, a kiinduló pont: a fejfájással küzdő személy alapos ismerete.
Ami viszont személytől, életeseménytől, megélésektől függetlenül mindig fix, az a fejfájás biológiai háttere, vagyis a szervezetben történő lefutás folyamata, ami számomra, Germán Gyógytudomány (GNM) konzulensként egyértelmű. Bizonyára sokan vannak közületek, akik hallottak már erről a mérnöki pontosságú, átfogó, és megismételhető orvostudományi rendszerről, összefüggéseiben vizsgálja az emberi lényt, összességében értelmezi a folyamatokat. A fő kiinduló pont, hogy minden betegség elindítója egy lelki megrázkódtatás, érzelmi sokkhatás, ami az agyon keresztül beindít egy szervi elváltozást. Soha nincs szervi elváltozás konfliktus nélkül, ami tehát a lélek szintjéről indul, az agy a közvetítő (vezérlő egység), a szervi elváltozás pedig már csak egy következmény, azonban a három szintű elváltozás (szerv-lélek-agy) mindig egyidejűleg, azonos időben történik. Miután ez egy igen komoly, komplex orvostudomány, mélyebben az alapok ismertetésébe ezen cikk keretein belül nem megyek bele, kizárólag mai posztom témájára: a fejfájásra és migrénre koncentrálva bemutatom Hamer doktor, a GNM atyjának ezen fizikai tünetre vonatkozó felfedezéseit. Lássuk hát mi minden történik az agyunkban amikor fejfájás kínoz minket?
Bármilyen érzelmi megrázkódtatásról (lelki konfliktusról) legyen is szó, az minden esetben kicsapja agyunkban a biztosítékot. Az agy idegszövet állományában agyi lézió (károsodás, sérülés) keletkezik, az idegi összeköttetések szétpattannak, ami a konfliktus megoldásának pillanatáig úgy is marad. A sérüléssel érintett terület nagysága és az agyi károsodás mértéke attól függ, mennyire volt drámai az adott konfliktus megélése. Amikor a konfliktus megoldódott (ez a konfliktus megoldási fázis), az agyban keletkezett gócok beödémásodnak, vizenyő keletkezik rajtuk (megduzzadnak mint a vízhólyag), ami a környező szöveteket nyomja. Az agyvíz mennyiségi növekedése tehát az, ami a fejfájást okozza! Minél intenzívebb volt a konfliktus megélése, annál gyorsabban zajlik az ödémásodás, annál gyorsabban kell az agyszövetnek megnyúlnia, így annál pokolibb a fejfájás! Hatalmas pánik konfliktus után tehát kegyetlen migrénre lehet számítani! Mindezt fokozza, és a fejfájás mértékét megsokszorozza, hogy mennyire érezzük magunkat egyedül, elhagyatottnak, magányosnak, kiszolgáltatottnak az adott szituációban. Gondoljunk csak el, mikor hasogató fejfájás kínoz valakit hosszú órákon, vagy akár napokon át és még a gyógyszer sem segít. Ilyenkor hajlamos az ember önsajnálatba merülni: „szegény én, magamra maradtam, egyedül vagyok ezzel a kegyetlen fájdalommal, nem tudok vele mit kezdeni és még a gyógyszer se segít”! Na ezzel aztán belekerül egy ördögi körbe, ráadásul extra méretűre duzzasztja az agyi ödémát, szóval még igen magas fájdalom tűrő képesség esetén is fel kell kötni a gatyát! J
A fejfájásoknak 3 típusát különböztetjük meg:
az imént ismertetett agyi ödéma, mely bármilyen konfliktusról legyen is szó, minden esetben jelentkezik a konfliktus megoldási szakaszban. Nyilván ha lassan, hetek akár hónapok alatt történik az agyi góc vizesedése, előfordulhat hogy szinte semmilyen fájdalom nem jelentkezik, vagy maximum a nyak, csuklyás környékén érzünk feszítést.
intellektuális önbecsülés letörés miatt keletkező, amikor jellemzően ilyen mondatokat mantrázunk magunkban hosszabb-rövidebb ideig: „hülye vagyok, buta vagyok, nem tudok valamit megoldani, nem tudok valamit kezelni, nem tudom hogy beszéljek xy személlyel, hogyan mondjam meg a főnökömnek, hogy…”, szóval mikor nem tudunk, képtelenek vagyunk valamit megoldani
agyérgörcs miatt keletkező, amikor saját magunkat stresszeljük, zavartatjuk magunkat azzal, hogy nem tudunk valamit megoldani, pl. magát a fejfájást: „már megint jön az a fránya fejfájás, és már az a tabletta se segít, meg a másik sem..”
Ok, van a három típus, na de mit kezdek vele? Honnan tudom, hogy az én esetemben melyik áll fenn? – merül fel bennetek joggal a kérdés. Erre a válasz igen egyszerű, amit Te magad fogsz megadni a következő igen egyszerű gyakorlat elvégzését követően:
egy finom, gyengéd súlypontáthelyezéses gyakorlatról van szó, melyet álló testhelyzetben kell elvégezni. Mindössze annyi a teendő, hogy törzzsel elkezdesz lassan valamelyik irányba körözni és közben figyeled a fájdalom mértékét. Ha a körözés során van olyan rész, ahol azt érzed, hogy abban a pózban tompul a fejfájás, de ha tovább körzöl újra visszatér az iszonyat fájdalom, akkor biztosra veheted, hogy agyi ödéma, vagyis az elsőként említett fájdalom típus áll fenn esetedben. Na ez az a típus, mellyel nincs mit tenni, hiszen ez már akkor jelentkezik amikor a konfliktust megoldottad, ez már „csak a kísérő tünet”.
Amit viszont bárhol, bármikor, bármilyen szituáció esetén megtehetsz, az a megelőzés, vagyis mikor tudatosan teszünk ellene, hogy érzelmi megrázkódtatást (konfliktust) éljünk át. „Na de hogyan, mikor olyan stresszes az életem, a családom, a párkapcsolatom, a hülye főnökömről nem is beszélve…” – jönnek az ilyen és ehhez hasonló kérdések. Abba most nem merülnék bele, hogy a stressz mint olyan nem létezik, csak a különböző élethelyzetekre adott reakciók. Nyilván az személyiségenként eltérő, hogy ki milyen módon képes megbirkózni a rázúduló nehézségekkel, mert a befelé forduló, konfliktuskerülő, szorongásra, depresszióra hajlamos ember kevésbé lesz úrrá a gondokon, magába fojtja azokat, nem beszél róla senkivel, és ezzel máris kipipálva az 5 feltételből az első, ami ahhoz szükségeltetik, hogy egy érzelmi megrázkódtatásból betegség, tünet alakuljon ki.
Most figyelj hát nagyon, mert elárulom a titkot! Betegség (tünet) csak és kizárólag akkor alakul ki, ha a következő 5 feltétel mindegyike teljesül: az elszenvedett konfliktus
váratlan, villámcsapás szerűen ér, a meglepetés erejével hat
elfogadhatatlan, megütközés jellegű
átmenetileg nem találsz rá megoldást
elszigetelten, magányosan megélt, azaz senkinek nem beszélsz róla, magadba fojtod
Ha belegondolsz ezen 5 ismérv közül egyedül az utolsó az, amire képes vagy hatni, így javaslom szerezz be magadnak egy lelki „szemetesládát”, akinek kibeszélheted magad. Ami viszont nagyon lényeges, hogy a kibeszélés ne merüljön ki abban, hogy elmeséled mi történt. Soha nem a story-n van a hangsúly, hanem a lelki megélésen, vagyis hogy rád az hogyan hatott, milyen érzéseket váltott ki belőled!
