Normál esetben a várandósság során a magzat zavartalanul fejlődik egészen a szülés megindulásáig. Teszi ezt annak ellenére, hogy az anya szervezetébe immunológiai szempontból eltérő sejtek, szövetek kerülnek és fejlődnek általa. A magzat 50%-ban apai antigéneket hordoz, ami az anya számára idegen, így a magzat túlélése szempontjából logikus lenne, hogy az apai eredetű antigének az anyai immunrendszer számára rejtve maradjanak, felismerésük gátolt legyen. Jelen ismeretek szerint azonban nem így történik, hiszen az apai eredetű antigén a placenta felszínén fennakad, vagy immun-komplexek csapdájába esik.
Az anyai szervezet az embriót egy idegen transzplantátumként kezeli, pont úgy, mint egy átültetett szervet, ami bármikor kilökődhet. Mindezek alapján joggal feltételezhetnénk, hogy az anyai immunrendszer megtámadja és elpusztítja a magzati szövetet, azonban ez esélytelen, mivel a placenta anatómiai határvonalként funkcionál, így a magzat csak korlátozottan hozzáférhető az anyai immunrendszer számára. A terhesség tehát egy immunológiai rejtély.
Az anya immunrendszere olyannyira toleráns a fejlődő magzat szöveteivel szemben, hogy a terhesség során egy immunológiai párbeszéd zajlik az anya és a magzat között, ami kedvező immunológiai környezetet alakít ki a magzat számára. Kettejük immunológiai viszonyát az első találkozás határozza meg, vagyis hogy a magzatra jellemző antigének milyen módon kerülnek bemutatásra az anyai immunrendszer sejtjei számára.
A magzat zavartalan fejlődését számos folyamat együttes jelenléte és összehangolt működése biztosítja. Egyik ilyen tényező a magzat anatómiai elhelyezkedése az anya szervezetén belül, valamint az anyától elválasztó olyan speciális szövetek tulajdonságai, mint amilyenek az un. trofoblaszt sejtek. Ezek az anya és magzat közötti érintkezési határfelületet képezik a méhlepényben. Jellemzőjük, hogy
- a megtermékenyített petesejtet a méh falához csatolják,
- rajtuk keresztül szívja fel a magzat a tápanyagokat, ezáltal egy speciális tápláló-védő szövetet jelent,
- az anyai vérrel közvetlenül, nagy felületen, folyamatosan kapcsolatban állnak
- hiányoznak róluk a magzat immunológiai ujjlenyomatának tekinthető klasszikus HLA (immunválaszt- és ellenanyag termelést kiváltó) antigének
- kimutathatóak viszont rajtuk szövetspecifikus HLA-G antigének, melyek jelenléte védi a trofoblasztot az anyai eredetű természetes ölősejtekkel szemben,
- az anyai szervezet nem indít támadást ellenük, mivel védi a magzatot az anya immunrendszerének limfocitái („katonái”) ellen.
A magzat és az anya immunológiai kapcsolata egy kétoldalú folyamat: magzati részről a magzatra jellemző antigének prezentálása, anyai részről azok felismerése és a reakcióként adott immunválasz mértéke határoz meg. E két folyamat közötti egyensúly megléte biztosítja a magzat fejlődését, és sikeres kihordását. Ehhez szükséges az anyai immunválasz alkalmazkodása a magzat jelenlétéhez. Minél nagyobb az egyensúlytalanság közöttük, annál kevésbé tolerálja az anya és az embrió egymás szöveteit, ami immunológiai eredetű vetéléssel, koraszüléssel, vagy terhességi toxémia kialakulásával is járhat.
Míg az anya és az embrió között genetikai egyezőségre, addig az apa és az anya között genetikai különbözőségre van szükség, mert ez
- megakadályozza a genetikai hibák halmozódását,
- kedvező immunológiai környezetet alakít ki a magzat számára
- elősegíti a terhesség normális lefolyását
- a párválasztás szempontjából is fontos szerepet játszik, ugyanis a szagló receptorok génjei a HLA gének közelében helyezkednek el, és azokkal együtt öröklődnek. Állatokban jól ismert, hogy a szaglás párválasztásban játszott szerepe kiemelkedő, azt azonban kevesen tudják, hogy a szag alapján történő választás a genetikai szempontból legmegfelelőbb partner kiválasztását szolgálja.
A HLA egy speciális formája a szolúbilis HLA-G gén, ami kulcsfontosságú a terhesség fenntartása szempontjából, ugyanis azon embriók ágyazódnak be sikeresen, amelyek aktívan termelik ezt a gént (Fuzzi et al., 2002).
Ezen gén több funkciója révén is hatással van a terhesség kimenetelére:
- befolyásolja az immunreakciókat (immunmoduláló hatás): az anya immunológiai védekező rendszerének hatékonysága a várandósság során nem csökken, sőt védett marad a fertőzésekkel, idegen antigénekkel szemben. A magzati antigének kölcsönhatásba lépnek az anya immunsejtjein található receptorokkal, de az anya immunrendszere csak azokat támadja meg, melyek a HLA antigén környezetében jelennek meg. Amennyiben a HLA antigének hiányoznak, az immunrendszer katonái nem képesek felismerni az idegen struktúrákat, ezért aktiválódás helyett programozott sejthalálnak esnek áldozatul, és nem pusztítják el a trofoblasztot.
- véd a lokális vírusfertőzések ellen: a vírusok képesek az anyai immunválasz kikerülésére azáltal, hogy meggátolják a HLA antigén termelődését, hiszen ezek hiányában lehetetlenné válik a vírussal fertőzött sejtek idegenként való felismerése. Talán hallottatok már a humán cytomegalovírus-ról, ami a veleszületett fejlődési rendellenességek egyik leggyakoribb okozója. Jellemzője, hogy
- csökkenti a HLA-G gén megnyilvánulását, ami 24 órával a vírusfertőzés után is jelen van
- aktiválja a természetes ölősejteket, így lehetővé válik a fertőzött sejtek eltávolítása
- olyan fehérjéket kódol, melyek megakadályozzák a HLA-n keresztüli idegen anyag bemutatást
És hogy mi mindent érdemes még tudni erről a témáról? A következő részből kiderül!
tadalafil online paypal
tadalafil online paypal